Két szék között a pad alá?
A volt hatalmi elit összeomlása és új erőviszonyok kialakulása szélvész gyorsasággal megy végbe Ukrajnában. Még nem tudjuk, hogy a régi elit milyen arányban lesz jelen az új vezetésben, de az biztos, hogy meg nem szűnik és Oroszországgal maga mögött a tárgyalási pozíciói nem kilátástalanok.
Egy gyakran figyelmen kívül hagyott aspektus a Kárpátaljai Magyarok közösségének viszonyulása ukrajnai erőcsoportokhoz. Kezdjük a politikai erőtér meghatározásával: A kárpátaljai magyarság kb. 150.000 főt számlál, amivel a megye 12%-át teszik ki. Többségük a magyar határ mentén, tömbben él. Magyarország komoly erőforrásokat (két konzulátus, tömérdek kulturális, oktatási és gazdasági szervezet) használ fel arra, hogy segítse a magyar közösséget. A schengeni csatlakozás óta a magyar vízumok és újabban a magyar állampolgárság (az ukránok között is) nagy népszerűségnek örvend. A magyar identitás tehát előnyt is jelenthet Kárpátalján, ha a magyar állam és a helyi érdekképviselet maximálisan kihasználják a helyzetben rejlő lehetőségeket. A kárpátaljai közélet végzetesen megosztott. A magyar kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló KMKSZ közelebb áll a Kijevben most győztes erőkhöz, de az utóbbi években megerősödött ukrán nacionalizmus erre az együttműködésre rossz hatással van (a nyíltan nacionalista Szvoboda (az eddigi ellenzék legkisebb és legradikálisabb tagja) buszokkal vitt más megyékből tüntetőket Beregszászra a helyi magyarok ellen tüntetni több alkalommal). A KMKSZ-nek most mégis jó esélye van arra, hogy az új erőtérben az eddigieknél komolyabb pozíciókat szerezzen, ezáltal is erősítve a saját relatív helyzetét a magyar oldalon. Ezzel ellentétben a Gajdos István vezette UMDSZ lejtőre került. Gajdos, aki a Régiók Pártjának parlamenti képviselője volt a néhány nappal ezelőtti frakcióból való kilépéséig, eddig azzal igazolhatta a létjogosultságát, hogy Kijevből pénzt hoz Kárpátaljára és ideológiamentesen képviseli a magyarság érdekeit. Az ellentét jellemző a legtöbb határon túli magyar nemzetrészre, de Ukrajnában most végzetes lehet: A változó erőviszonyok közepette csak egy egységes közösség lehet képes arra, hogy érvényesítse az akaratát Kijev, de főleg a nyugat-ukrajnai erőcsoportokkal szemben.
A (kisebbségbarát, de Kárpátalján soha végre nem hajtott) nyelvtörvény visszavonása volt a kijevi Verhovna Rada új többségének egyik első lépése. Az ukrán társadalom és politikai elit nem ismeri a kollektív, vagy egyéni kissebségi jogokat. A kisebbségi nyelvhasználat és a területi autonómia nem kisebbségi jogokról, hanem az orosz szeparatizmusról és geopolitikáról szól. A magyar (vagy román, szlovák, lengyel, tatár) kisebbség az oroszok farvizén próbál magának engedményeket szerezni a többségtől. Ennek megfelelően az utóbbi években a magyar közösség gyakran került a Régiók Pártjával egy platformra. A többségében ukrán Nyugat-Ukrajna idegesen reagál. Szlovákiában, Romániába, vagy Szerbiában hosszú sziszifuszi munka árán, de a többségi elit is megértette, hogy márpedig kollektív és egyéni kisebbségi jogok léteznek, legfeljebb azok mértékéről van vita. Ukrajnában ez a koncepció ismeretlen. Gyakran hallani azt az érvet, hogy Kárpátalja Ukrajna része és kész (ilyet Jan Slotán kívül ma már nem mond senki a többi szomszédunknál), tanuljon meg mindenki ukránul! Az ukrántól eltérő ruszin nyelvvel sem bán kesztyűs kézzel Ukrajan. A létét nem ismeri el és a népcsoportot is nemlétezőnek tekinti.
Magyarország mégsem eszköztelen: A vízumpolitika, a határmenti fejlesztések és az új politikai elit megosztottsága és relatív gyengesége miatt komoly engedményeket érhet el a kormány. A kárpátaljai magyaroknak is kompromisszumot kell kötniük, hogy együtt képviselhessék az egyébként komoly pozíciókkal rendelkező közösségüket, továbbá nem érdemes a kijevi hatalmi játszmák lábjegyzeteként részt venni a végsőkig korrupt pártok csatározásaiban, mert eredményekre úgyis csak a budapesti kormánnyal karöltve fognak elérni. Gajdos István és az UMDSZ mostani helyzete intő példa lehet mindenkinek.
Veress Áron
A volt hatalmi elit összeomlása és új erőviszonyok kialakulása szélvész gyorsasággal megy végbe Ukrajnában. Még nem tudjuk, hogy a régi elit milyen arányban lesz jelen az új vezetésben, de az biztos, hogy meg nem szűnik és Oroszországgal maga mögött a tárgyalási pozíciói nem kilátástalanok.
Egy gyakran figyelmen kívül hagyott aspektus a Kárpátaljai Magyarok közösségének viszonyulása ukrajnai erőcsoportokhoz. Kezdjük a politikai erőtér meghatározásával: A kárpátaljai magyarság kb. 150.000 főt számlál, amivel a megye 12%-át teszik ki. Többségük a magyar határ mentén, tömbben él. Magyarország komoly erőforrásokat (két konzulátus, tömérdek kulturális, oktatási és gazdasági szervezet) használ fel arra, hogy segítse a magyar közösséget. A schengeni csatlakozás óta a magyar vízumok és újabban a magyar állampolgárság (az ukránok között is) nagy népszerűségnek örvend. A magyar identitás tehát előnyt is jelenthet Kárpátalján, ha a magyar állam és a helyi érdekképviselet maximálisan kihasználják a helyzetben rejlő lehetőségeket. A kárpátaljai közélet végzetesen megosztott. A magyar kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló KMKSZ közelebb áll a Kijevben most győztes erőkhöz, de az utóbbi években megerősödött ukrán nacionalizmus erre az együttműködésre rossz hatással van (a nyíltan nacionalista Szvoboda (az eddigi ellenzék legkisebb és legradikálisabb tagja) buszokkal vitt más megyékből tüntetőket Beregszászra a helyi magyarok ellen tüntetni több alkalommal). A KMKSZ-nek most mégis jó esélye van arra, hogy az új erőtérben az eddigieknél komolyabb pozíciókat szerezzen, ezáltal is erősítve a saját relatív helyzetét a magyar oldalon. Ezzel ellentétben a Gajdos István vezette UMDSZ lejtőre került. Gajdos, aki a Régiók Pártjának parlamenti képviselője volt a néhány nappal ezelőtti frakcióból való kilépéséig, eddig azzal igazolhatta a létjogosultságát, hogy Kijevből pénzt hoz Kárpátaljára és ideológiamentesen képviseli a magyarság érdekeit. Az ellentét jellemző a legtöbb határon túli magyar nemzetrészre, de Ukrajnában most végzetes lehet: A változó erőviszonyok közepette csak egy egységes közösség lehet képes arra, hogy érvényesítse az akaratát Kijev, de főleg a nyugat-ukrajnai erőcsoportokkal szemben.
A (kisebbségbarát, de Kárpátalján soha végre nem hajtott) nyelvtörvény visszavonása volt a kijevi Verhovna Rada új többségének egyik első lépése. Az ukrán társadalom és politikai elit nem ismeri a kollektív, vagy egyéni kissebségi jogokat. A kisebbségi nyelvhasználat és a területi autonómia nem kisebbségi jogokról, hanem az orosz szeparatizmusról és geopolitikáról szól. A magyar (vagy román, szlovák, lengyel, tatár) kisebbség az oroszok farvizén próbál magának engedményeket szerezni a többségtől. Ennek megfelelően az utóbbi években a magyar közösség gyakran került a Régiók Pártjával egy platformra. A többségében ukrán Nyugat-Ukrajna idegesen reagál. Szlovákiában, Romániába, vagy Szerbiában hosszú sziszifuszi munka árán, de a többségi elit is megértette, hogy márpedig kollektív és egyéni kisebbségi jogok léteznek, legfeljebb azok mértékéről van vita. Ukrajnában ez a koncepció ismeretlen. Gyakran hallani azt az érvet, hogy Kárpátalja Ukrajna része és kész (ilyet Jan Slotán kívül ma már nem mond senki a többi szomszédunknál), tanuljon meg mindenki ukránul! Az ukrántól eltérő ruszin nyelvvel sem bán kesztyűs kézzel Ukrajan. A létét nem ismeri el és a népcsoportot is nemlétezőnek tekinti.
Magyarország mégsem eszköztelen: A vízumpolitika, a határmenti fejlesztések és az új politikai elit megosztottsága és relatív gyengesége miatt komoly engedményeket érhet el a kormány. A kárpátaljai magyaroknak is kompromisszumot kell kötniük, hogy együtt képviselhessék az egyébként komoly pozíciókkal rendelkező közösségüket, továbbá nem érdemes a kijevi hatalmi játszmák lábjegyzeteként részt venni a végsőkig korrupt pártok csatározásaiban, mert eredményekre úgyis csak a budapesti kormánnyal karöltve fognak elérni. Gajdos István és az UMDSZ mostani helyzete intő példa lehet mindenkinek.
Veress Áron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése