Egy az ország?
Kelet-Ukrajna nagyrészt oroszajkú. A szovjet iparosodás során az ország minden tájáról orosz, vagy más nem ukrán nemzeti munkások telepedtek be. A donyecki medence szénlelőhelyeire épülő nehézipar adja a leváltott Viktor Janukovics (ő is belorusz bevándorlók gyermeke) gazdasági és politikai bázisát. A Harkovtól a Donbaszon, Dnyipropetrovszkon és a Krimen keresztül Odesszáig elhúzódó sávban a klasszikus szovjet iparágak (acél-, fegyver- és nehézgépgyártás túlélték a szocializmust. A kollektivizálás, a városok, a természet, vagy a társadalmi viszonyok felforgatása itt érte el a legmagasabb szintet (Érdemes esős időben végigsétálni Zaporozsje főutcáján, ahol a színesfémtől elszíneződött eső esik a bűnronda város tereire). Ezeken a vidékeken a közvéleménykutatások szerint a demokrácia nem alapvető vívmány, Sztálin megítélése nem egyértelműen rossz (sokak szerint hős) és az igazodási pont Moszkva, nem Kijev. A Krim félszigetet ebben a kontextusban nem is érdemes említeni. Erről a vidékről a második világháború után kiűzték az őshonos Tatárokat (akik a kilencvenes években térhettek vissza) és egyéb kissebségeket. Ezt a területet Nikita Hruscsov ajándékozta Ukrajnának az ötvenes években (ennek akkora jelentősége volt akkor, mint ha Rákosi Mátyás Vasnak ajándékozta volna Zalaegerszeget) és a mai napig a lakosság úgy gondolja, hogy semmi köze nincsen Ukrajnához. A Szevasztopolban állomásozó Orosz Feketetengeri Flotta tagjai úgy mozognak a városban, mintha Oroszország szuverén területén lennének.
Nyugat-Ukrajna ezzel ellentétben egy elsősorban mezőgazdaságból élő terület. Egy része Lengyelországhoz tartozott a második világháborúig, Kárpátalja és Bukovina is többnyire európai államok része volt1945-ig. Itt az európai államiság és kultúra élénken él az emberek emlékezetében. A tradicionális életformák nem szűntek meg és a nagyrészt ateista kelettel ellentétben a lakosság többsége görög katolikus.
A történelem és a véletlen úgy hozta, hogy ezek az egymástól alapvetően különböző területek egy ország kötelékébe kerültek. A két véglet között (földrajzilag és mentálisan is) elhelyezkedő területek Kijevvel a közepén magukon hordozzák mindkét régió más-más ismérveit. A jelenlegi konfliktus során Kijev és Közép-Ukrajna nagyrészt a nyugattal tartott, ezáltal is kihúzva a talajt az elnöki család (a család szót itt a hagyományos és kriminológiai értelmében is helytálló) és a keleti oligarchák alól. A győzelem most totálisnak tűnik, de Ukrajna természetéből fakadóan nem lehet az. Ha az egyik erőközpont győzedelmeskedik, a másiknak még mindig áll rendelkezésére elegendő erőforrás és támogatottság, hogy újraszervezze magát. A mai, harkovi találkozó erről szól.
Mi a harkovi találkozó jelentősége?
A keleti és déli régiók kormányzói Ukrajna régi fővárosában, egy jelentős oktatási és ipari központjában tanácskoznak ma. Valószínűleg nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az utóbbi napok eseményei valósággal lebénították a Régiók Pártját és az oroszbarát kormányzókat. A találkozó legalább annyira jó erődemonstrációra, mint egy stratégia kialakítására. Ha a most győzedelmeskedő erők túlságosan oroszellenes politikát folytatnak majd, akkor az Kelet-Ukrajna függetlenségi törekvéseinek megerősödéséhez, vagy az ország destabilizációjához vezethet. A győzelem Ukrajnában tehát soha sem végleges és teljes…
Veress Áron
Kelet-Ukrajna nagyrészt oroszajkú. A szovjet iparosodás során az ország minden tájáról orosz, vagy más nem ukrán nemzeti munkások telepedtek be. A donyecki medence szénlelőhelyeire épülő nehézipar adja a leváltott Viktor Janukovics (ő is belorusz bevándorlók gyermeke) gazdasági és politikai bázisát. A Harkovtól a Donbaszon, Dnyipropetrovszkon és a Krimen keresztül Odesszáig elhúzódó sávban a klasszikus szovjet iparágak (acél-, fegyver- és nehézgépgyártás túlélték a szocializmust. A kollektivizálás, a városok, a természet, vagy a társadalmi viszonyok felforgatása itt érte el a legmagasabb szintet (Érdemes esős időben végigsétálni Zaporozsje főutcáján, ahol a színesfémtől elszíneződött eső esik a bűnronda város tereire). Ezeken a vidékeken a közvéleménykutatások szerint a demokrácia nem alapvető vívmány, Sztálin megítélése nem egyértelműen rossz (sokak szerint hős) és az igazodási pont Moszkva, nem Kijev. A Krim félszigetet ebben a kontextusban nem is érdemes említeni. Erről a vidékről a második világháború után kiűzték az őshonos Tatárokat (akik a kilencvenes években térhettek vissza) és egyéb kissebségeket. Ezt a területet Nikita Hruscsov ajándékozta Ukrajnának az ötvenes években (ennek akkora jelentősége volt akkor, mint ha Rákosi Mátyás Vasnak ajándékozta volna Zalaegerszeget) és a mai napig a lakosság úgy gondolja, hogy semmi köze nincsen Ukrajnához. A Szevasztopolban állomásozó Orosz Feketetengeri Flotta tagjai úgy mozognak a városban, mintha Oroszország szuverén területén lennének.
Nyugat-Ukrajna ezzel ellentétben egy elsősorban mezőgazdaságból élő terület. Egy része Lengyelországhoz tartozott a második világháborúig, Kárpátalja és Bukovina is többnyire európai államok része volt1945-ig. Itt az európai államiság és kultúra élénken él az emberek emlékezetében. A tradicionális életformák nem szűntek meg és a nagyrészt ateista kelettel ellentétben a lakosság többsége görög katolikus.
A történelem és a véletlen úgy hozta, hogy ezek az egymástól alapvetően különböző területek egy ország kötelékébe kerültek. A két véglet között (földrajzilag és mentálisan is) elhelyezkedő területek Kijevvel a közepén magukon hordozzák mindkét régió más-más ismérveit. A jelenlegi konfliktus során Kijev és Közép-Ukrajna nagyrészt a nyugattal tartott, ezáltal is kihúzva a talajt az elnöki család (a család szót itt a hagyományos és kriminológiai értelmében is helytálló) és a keleti oligarchák alól. A győzelem most totálisnak tűnik, de Ukrajna természetéből fakadóan nem lehet az. Ha az egyik erőközpont győzedelmeskedik, a másiknak még mindig áll rendelkezésére elegendő erőforrás és támogatottság, hogy újraszervezze magát. A mai, harkovi találkozó erről szól.
Mi a harkovi találkozó jelentősége?
A keleti és déli régiók kormányzói Ukrajna régi fővárosában, egy jelentős oktatási és ipari központjában tanácskoznak ma. Valószínűleg nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az utóbbi napok eseményei valósággal lebénították a Régiók Pártját és az oroszbarát kormányzókat. A találkozó legalább annyira jó erődemonstrációra, mint egy stratégia kialakítására. Ha a most győzedelmeskedő erők túlságosan oroszellenes politikát folytatnak majd, akkor az Kelet-Ukrajna függetlenségi törekvéseinek megerősödéséhez, vagy az ország destabilizációjához vezethet. A győzelem Ukrajnában tehát soha sem végleges és teljes…
Veress Áron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése