A V4 és az ukrán krízis

A rendszerváltozás után megalapított Visegrádi Együttműködés nagy jelentőséggel bírt megalakulását követő első években. A közös kommunista múlt, az euroatlanti integráció közös célja a külgazdasági célok újrafogalmazása sorsközösséget teremtett a négy tagállam között. A NATO és EU integráció után a Négyek nem érezték a szükségét a blokkon belül való egyeztetésre és a csoport találkozóit immár nehéz volt tartalommal megtölteni: Az EU-n belül új szövetségek jöttek létre és a közös érdekérvényesítés nem volt rendszerszintű, továbbá a magyar-szlovák viszony romlása is beárnyékolta a találkozókat.

Az új évezredben katonailag és gazdaságilag megerősödő Oroszország újra relevánssá tette a V4-et. Az ukrán-orosz energiaháború nyilvánvalóvá tette Közép-Európa függőségét az orosz gáztól és a kialakul krízisre adandó válaszok teljes hiányát.

A szovjet időkből származó gázvezetékeket úgy tervezték, hogy azok az egyes országokat egyenként érjék el (A gyermekek által rajzolt napocskát szokták felhozni példának: Oroszország a nap, a vezetékek a sugarak, melyek mind elérnek egy-egy országot). Így alakulhatott ki egy olyan helyzet, hogy Bulgáriától a balti államokig mindegyik országot egy-egy vezeték éri el keletről, azaz Oroszország kis túlzással egyenként zárhatja el a csapot bármelyik országban, a régió államai az infrastruktúra hiánya miatt pedig nem képesek egymással kereskedni. Az ukrán gázvita következtében arra a meggyőződésre jutottak a régió országai, hogy ebben a sebezhető állapotban csak magukra számíthatnak, mert a nyugati államok vagy függetlenek az orosz gáztól, vagy önálló egyezményeket kötnek Moszkvával: A Németország és Oroszország között közvetlenül és más országokat kikerülve megépített Északi Áramlat vezeték Lengyelországban okozta a legnagyobb aggodalmat (varsói lapok Lengyelország négy felosztását emlegették történelmi példaként), míg pl. Berlusconi és Putyin nyílt fraternizálása azt jelentette, hogy Nyugat-Európában nincs meg a politikai akarat az Oroszországgal való szembeszállásra.  Az azóta épülő (magyar-szlovák), vagy megépült (magyar-román) csatlakozó vezetékek azt igazolják, hogy a régió politikai és gazdasági elitje képes a közös döntéshozatalra és a döntések gyors végrehajtására, ha biztonságpolitikai veszélyt kell elhárítani.

A közös érdek felismerése és az ebből következő cselekvés támasztotta fel a Visegrádi Együttműködést. A csatlakozó vezetékek megépítése következtében a régió országai bizonyos korlátok között Oroszországgal szemben közösen léphetnek fel és közösen tárgyalhatnak gázárakról, nagyberuházásokról és geopolitikai kérdésekről. Oroszország már nem képes egyenként „kikapcsolni a villanyt” Budapesten, Varsóban, vagy Pozsonyban, mert ez utóbbi fővárosokban működő kormányok egymás közt is kereskedhetnek. A közös cselekvés lehetősége más területeken is megmutatkozik: Az ukrán krízis alatti budapesti V4-csúcs Moszkvától Berlinen és Brüsszelen keresztül Washingtonig látszott. Egy regionális biztonságpolitikai kérdésben való közös fellépés ígérete (ne legyenek illúzióink, az ukrajnai helyzet biztonságpolitikáról, sőt védelmi politikáról szól) teljesen unikális a Visegrádi Együttműködés történetében és előrevetíti a balti államok és Skandinávia katonai együttműködéséhez hasonló integrált honvédelmi kooperációt. A katonai és hírszerzési együttműködés közös hadgyakorlatokban, védelmi beruházások költséghatékony összehangolásában, vagy akár az ukrajnaihoz hasonló krízishelyzetekben közös erődemonstrációban is végződhet.  Mindehhez sokminden más mellett idő és folyamatos egyeztetés kell. A budapesti és pozsonyi kormányok visszafogott, már-már oroszbarát nyilatkozatai mögött nem csak a Moszkvával megkötött dílek állnak, hanem hogy Varsóhoz, vagy Prágához képest itt később kezdődött meg az integrált visegrádi fellépésről való gondolkodás. A lengyel politikai elit évek óta készül erre az együttműködésre és pontosabban definiálta a saját szerepét.

Egy kiteljesedő visegrádi együttműködés az összes tagállam érdekében áll. Erre a felismerésre immár a négy politikai és gazdasági elit is eljutott és amint láttuk, ez konkrét projektekben eredményre vezetett. A cél az, hogy mindez a politikusok reflexeibe átmenjen, krízis esetén az első telefonhívás ne Berlinbe, vagy Brüsszelbe menjen, hanem Pozsonyba, infrastrukturális beruházásokat ne csak a kelet-nyugati, hanem az észak-déli tengelyen is megvalósíthatunk.

Veress Áron

https://www.facebook.com/eurotlanti

Észak Korea választott

Az eredményen igazából senki sem lepődött meg: a szavazási részvétel 100% volt és minden egyes választópolgár Kim Dzsong Un-ra voksolt. Ez még túltesz a Varsói Szerződés volt tagállamainak eredményein is. Anno maximum 97-98%-ban szavaztak Erich Honeckerre vagy Kádár Jánosra, Észak-Koreában viszont, mind a 687 választókörzetben csak egy képviselő jelöltre lehetett szavazni, aki Kim pártját képviselte. A szavazást bizarr ünnepek kísérték, egymással táncoló éneklő katonák és a terekre kiküldött, kényszeredetten mosolygó lakosok össztánca és a rezsim éltetése dalokban. A fiatal diktátor már több családtagját is kivégeztette, mivel szerinte államcsínyre készültek ellene. Kim Dzson Un megerősítette a határvédelmet is, ám tavaly 1500 embernek sikerült átszöknie Kínába és onnan tovább Dél-Koreába.

Georg Spöttle

https://www.facebook.com/eurotlanti

Megkezdődtek a Paralimpiai Játékok Szocsiban. A képen az ukrán zászlót vivő sportoló látszik. A hírek szerint egyedül és rezzenéstelen arccal képviselte az ukrán színeket.

https://www.facebook.com/eurotlanti

Vitalij Klicsko találkozott Franciaország elnökével, Francois Hollande-dal

Nem a korrupció a gond, hanem az, ha megtudják...



....Legalább is Erdogan, török miniszterelnök szerint. A kormányfő tegnap az RTV csatornán bejelentette, hogy ha pártja, az AKP győz a küszöbön álló önkormányzati választásokon, akkor Törökországban betiltja a facebookot, a youtube-ot és a twittert. A műsorvezető döbbenten visszakérdezett, hogy akkor ezek az internetes oldalak egyáltalán nem lesznek elérhetőek Törökországban? Erdogan erre igennel felelt. Az ok elég nyilvánvaló: Az internetre felkerült több telefonbeszélgetés, amely Erdogant egy korrupt, hataloméhes diktátorként mutatja be. Kenőpénzekre alkuszik több millió dolláros magasságokban olajüzletekért. A felvételek nagyon sokat ártottak Erdogan és pártja népszerűségének. A török parlament elfogadott egy törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi, hogy a telekommunikációért felelős minisztérium bírói végzés nélkül zároljon internetes oldalakt. Már tavaly megtörtént, hogy a youtube hónapokig nem volt elérhető. Az internetes cenzúra miatt komoly tüntetések voltak Törökországban. Erdogan a "Nyugatot" vádolja, hogy az internet segítségével bomlasztja az országát.


Georg Spöttle

https://www.facebook.com/eurotlanti/

Szíria, az elfeledett háború

Ukrajna árnyékában már alig esik szó a szír polgárháborúról. A frontok ott is bekeményedtek. Iszlamista csoportok tartják magukat délen és észak-keleten. Rakka városában a dzsihadisták különadót vettek ki a keresztény lakosságra. Ez a jobbik eset, mivel több keresztényt lefejeztek és lerombolták a templomokat. A béketárgyalások komplett kudarc voltak, mivel a háborús felek nem voltak hajlandók "face to face" tárgyalni, hanem csak közvetítők útján. A lakosság helyzete egyre elkeserítőbb, amint képen is látszik ezrek állnak sorban segélyszervezetek élelmiszer osztására várva. Jelenleg 300 németről tud a BND, akik a radikális muszlimok oldalán harcolnak a közel-keleti országban. Berlin félelme, hogy mi történik ha ezek egyszer visszatérnek Németországba. Elképzelhető, hogy a radikális iszlámra konvertált fiatalok később Európában hajtanak végre merényleteket. Az ország középső részét viszont újra a szír reguláris hadsereg uralja, mivel a libanoni, síita Hiszbollah milícia segítségével Asszad elnök katonái visszafoglaltak területeket az ellenállóktól. Az Islamic State of Iraq and the Levant arabul: الدولة الاسلامية في العراق والشام ad-Dawla al-Islāmiyya fi al-'Irāq wa-sh-Shām lényegében az al-Kaida levantei szárnya, ahol szíreken kivűl, afgánok, csecsenek, pakisztániak sőt európaiak is harcolnak. Céljuk Szíria és Irak területén egy Allah országát létrehozni, akárcsak anno a Talibán Afganisztánban tette.


Georg Spöttle

Egyre nő az orosz csapatok száma a Krím-félszigeten és a tengeri határon
A képen ukrán katonák láthatók, akik elhagyják a laktanyájukat a masszív orosz felvonulás miatt. A túlerővel szemben értelmetlen lenne felvenni a harcot ezért inkább elhagyják a támaszpontot ezzel azt átengedve az orosz alakulatoknak. A Krímen időszakosan az oroszok blokkolták a mobilszolgáltatást ezzel is félelmet keltve és meggátolva az információ áramlást. A Fekete-tengeren is egyre több naszád és komolyabb hadihajó van várakozó állásponton az ukrán tengeri határon. A krím-félszigeti repülőterek, bázisok, kormányépületek, sőt Simferopol városközpontja is orosz kézen vannak. Denis Bresowski, a nemrég kinevezett Ukrán Haditengerészet főparancsnoka vasárnap átállt az oroszokhoz. Az átmeneti kormány hazaárulásért kezdeményezett eljárást ellene. Kérdés, hogy mi Putyin szándéka: egy komplett annektálása a Krímnek vagy csak "ideiglenesen" egy puffer-zónát szeretne létrehozni az orosz kisebbség védelmében? Bár a krími oroszok önálló, szuverén állam létrehozásáról is beszélnek. William Hague, Brit külügyminiszter a 21. század legkomolyabb krízisének nevezte a status quo-t Ukrajnában. Az orosz gazdaság viszont veszít a krízisen az orosz rubel sosem látott mélyponton van és az orsz tőzsde is nagyon negatív tendenciát mutat. Először nyilatkozott Dimitríj Medwedew orosz miniszterelnök, szerinte a megbukatott diktátor janukovics még mindig Ukrajna legitím elnöke. 
Georg Spöttle

Az Ukrajnán keresztülhaladó gázvezetékek szállítják az orosz gáz több mint felét Európába.

A Krim elveszett, Donyeck és Harkov a következő?

Március elseje van és mára biztossá vált, hogy a Krím felett elveszett az Ukrán állam fennhatósága. Mielőtt Ukrajna jövőjéről írnánk, érdemes számba venni, hogy mi történt eddig (mivel sok valótlan és pontatlan információ látott napvilágot a Krímmel kapcsolatban), továbbá nézzük meg, hogy milyen stratégiai megfontolások motiválják Oroszországot és más szereplőket.

Februárban hosszú tüntetések eredményeként összeomlott az addigi elnöki hatalom, mely ugyan az EU és Oroszország között egyensúlyozott, de támogatóinak nagy része oroszajkú és orosz kötődésű, ezért a nyugat felé való közeledés mindig korlátokba ütközött. Oroszország úgy értelmezte az eseményeket, hogy tíz éven belül másodjára képes átvenni a hatalmat egy oroszellenes csoportosulás, annak ellenére, hogy Moszkva mindent megtett, hogy a Narancsos Forradalomhoz hasonló többé ne fordulhasson elő Kijevben. Az oroszok tehát felismerték, hogy az eddigi politikájuk kudarcot vallott és más eszközökkel kell kikényszeríteniük egy elfogadható geopolitikai helyzetet. De kérdezhetjük, hogy mit jelent egy elfogadható helyzet Moszkvából nézve: A definíció Oroszország földrajzából adódik: Elfogadhatatlan, hogy egy 46 millió lakosú ország, melynek határa néhány száz kilométerre van Moszkvától és melyet nem választ el komolyabban geológiai akadály (hegylánc, tenger, sivatag, őserdő) Oroszországtól , független geopolitikát folytasson. A napóleoni és hitleri invázió megismétlődésétől való félelem és annak megakadályozása az orosz biztonságpolitika alfája és omegája. Mondhatnánk, hogy ez ma már nem reális szcenárió, de egy ország biztonságpolitikája nem a jelen helyzetből, hanem a legrosszabb elképzelhető forgatókönyvből indul ki és hosszú távú megfontolásokon alapszik.
Ukrajna ás Oroszország viszonyát tehát ennek fényében kell vizsgálni. A Krím elfoglalásával Kijev geopolitikai jelentősége számottevően csökken, immár nem tekinthető komoly tengeri hatalomnak és a Fekete Tengeren Moszkva az úr. 
A Krím félsziget elfoglalása egy megkérdőjelezhetetlen tény. Oroszország elfoglalta az összes stratégiai fontosságú helyszínt, legyen szó repülőtérről, radarállomásról, kikötőről, vagy a Perekopi Szorosról, amely összeköti a tartományt a szárazfölddel. Kijevnek nincsen olyan eszköze, amely alkalmassá tenné arra, hogy visszafoglalja ezt a több mint kétmillió lakosú területet. Ebben az összefüggésben teljesen jelentéktelen kérdés az, hogy mi lesz a státusza a Krímnek, egy bábállam, mint Dél-Oszétia, vagy Transznisztria, vagy esetleg Oroszország része.
A legjelentősebb kérdés az maradt, hogy mi történik a Donyeck környéki iparvidékkel, Harkovval (ukránul Harkiv), Odesszával és a 15-20 millió lakossal, aki ezeken a vidékeken él és rászánja e magát Oroszország arra, hogy nyílt fegyveres konfliktust vállal az ukrán állammal. A válasz erre a kérdésre azért sem egyértelmű, mert alapvető különbségek vannak Donyeck és Szimferopol között: 
• Kelet-Ukrajnában magasabb a magát ukránnak vallók aránya, az a Kijevvel szembeni lojalitás is erősebb. 
• Orosz csapatok nem tartózkodnak itt és nem is tudnak észrevétlenül átszivárogni a határon. Csak nyílt és jelentős (értsd háború) katonai agresszió árán lehetne ezeket a területeket elfoglalni. Kétséges, hogy Moszkva ezt megteszi.
• Míg a Krím egy földrajzilag jól behatárolható, könnyen védhető félsziget, addig Kelet-Ukrajna egy óriási lapos terület, amelynek a határai nem egzaktak. Minél nyugatabbra megyünk, annál erősebb az ukrán identitás. Ezt az országrészt elfoglalni, védeni, konszolidálni és integrálni komoly feladat.
• Moszkva nincs abban a helyzetben, hogy folyamatosan szubvencionáljon 20 millió embert és az azokat szolgáló infrastruktúrát. Abháziában, Dél-Oszétiában és Transznisztiában tizedannyi ember nem él mint ezen a területen, mégis komoly terhet rónak ezek a bábállamok az orosz központi költségvetésre.
Oroszország tehát nagyon súlyos döntések meghozatalára kényszerül, ha rászánja magát Ukrajna további területeinek megszállására, olyanokra, amelyeknek a következményeit a Kreml sem képes megjósolni. Számunkra mindebből az következik, hogy valószínűbb, hogy a krímihez hasonló katonai akcióra nem kerül sor a Donbasszban és Moszkva valójában az ukrán kormánnyal szembeni tárgyalási pozícióját erősíti ezen a színtéren.

Veress Áron

Vérfürdőre készült a bukott diktátor
Az interneten is elérhető tervek szerint 22 000 rendőr és 2000 kommandós vette volna körül a tüntetőket majd „mesterlövészek” tüzet nyitottak volna a Maidan-téren tartózkodókra, ha a parlament időben le nem váltja a diktátort. A Janukovics villájában megtalált tervek azért kerültek ki a nyilvánosság elé, hogy bemutassák a diktátor igazi arcát és növeljék a nyomást az átmeneti kormányra, hogy minél előbb kerítsék kézre a még mindig bujkáló ex-elnököt. Janukovics megpróbálta, mind Oroszország, mind az Arab Emirátusok fele elhagyni Ukrajnát, de gépe sehol nem kapott leszállási engedély ezért állítólagosan Ukrajna keleti részén rejtőzködik, ahol a legnagyobb a támogatottsága. Ám ha visszaemlékszünk Szaddam Husszeinre vagy Kadhafi líbiai elnökre, sejthető, hogy Janukovics is előbb utóbb kézre kerül. Ha szerencséje van, akkor „csak” a hágai törvényszék előtt kell majd felelnie tömeggyilkosságra való felbujtásért. Remélhetően a lövészek kilétére is fény derül és ők sem kerülik el a bíróságot.
Georg Spöttle

A Dollár - Ukrán Hrivnja árfolyam szeptember óta / Dollar - Ukrainian Hryvnia exchange rate since september

According to the latest polls the Social Democratic Party of Romania will win the European Parliamentary elections with 35-41%, followed by their coalition partners, the National Liberal Party(15-20%) and the formerly governing party, the Democratic Liberal Party (14-19%). The Democratic Union of Hungarians in Romania would receive 5-7%, and the new party of President Basescu could get 5%. The populistic PPDD coulg get 5-6% according to the polls.

http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=157859&cim=ket_felmeres_szerint_a_roman_szocialdemokratak_nyerik_meg_az_ep_valasztast

Parlamenti választások Szerbiában / Parliamentary elections in Serbia

2014 március 16.-án Szerbia parlamenti választásokat tart. A jelenlegi kormánypártok a Szerb Haladó Párt 48,8%-ra, a Szerbiai Szocialista Párt 9,4%-ra számíthat. Boris Tadić volt elnök új pártja az Új Demokrata Párt 8,6%-ot, Vojislav Koštunica Szerbiai Demokrata Párt 7,8-ot, a Demokrata Párt 6,1%-ot és a Szerbia Egyesült Régiói 5,2%-ot kaphat. A Liberális Demokrata Párt 4,7%-al a bejutási küszöb alatt szerepel a mostani közvéleménykutatás szerint. A kisebbségekre nem vonatkozik a küszöb. Az egyértelműen európapárti, megkérdőjelezhetetlenül demokratikus alapokon álló pártok tehát kevesebb mint 25%-ot tesznek ki. A pragmatikus, de nacionalista gyökerű Haladó Párt egyedül is kormányt alakíthat.

On 16.03.2014 Serbia elects a new parliament. According to polls the two currently governing parties the Serbian Progressive Party and the Socialist Party of Serbia would receive 48,8% and 9,4% respectively. The New Democratic Party of former President Borsi Tadić would get 8,6%, Vojislav Koštunica's Democratic Party of Serbia would receive 7,8%, followed by the Democratic Party with 6,1%, United Regions of Serbia with 5,2% and the Liberal Democratic Party with 4,7%, slightly below the threshold. Minorities are exempt from the threshold. According to this poll, parties with unquestionable democratic credentials will not receive more than 25%. The pragmatic Progressive Party (albeit rooted in the nationalist Serbian Radical Party) might be able to form a government on its own.

Két szék között a pad alá?

A volt hatalmi elit összeomlása és új erőviszonyok kialakulása szélvész gyorsasággal megy végbe Ukrajnában. Még nem tudjuk, hogy a régi elit milyen arányban lesz jelen az új vezetésben, de az biztos, hogy meg nem szűnik és Oroszországgal maga mögött a tárgyalási pozíciói nem kilátástalanok.
Egy gyakran figyelmen kívül hagyott aspektus a Kárpátaljai Magyarok közösségének viszonyulása ukrajnai erőcsoportokhoz. Kezdjük a politikai erőtér meghatározásával: A kárpátaljai magyarság kb. 150.000 főt számlál, amivel a megye 12%-át teszik ki. Többségük a magyar határ mentén, tömbben él. Magyarország komoly erőforrásokat (két konzulátus, tömérdek kulturális, oktatási és gazdasági szervezet) használ fel arra, hogy segítse a magyar közösséget. A schengeni csatlakozás óta a magyar vízumok és újabban a magyar állampolgárság (az ukránok között is) nagy népszerűségnek örvend. A magyar identitás tehát előnyt is jelenthet Kárpátalján, ha a magyar állam és a helyi érdekképviselet maximálisan kihasználják a helyzetben rejlő lehetőségeket. A kárpátaljai közélet végzetesen megosztott. A magyar kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló KMKSZ közelebb áll a Kijevben most győztes erőkhöz, de az utóbbi években megerősödött ukrán nacionalizmus erre az együttműködésre rossz hatással van (a nyíltan nacionalista Szvoboda (az eddigi ellenzék legkisebb és legradikálisabb tagja) buszokkal vitt más megyékből tüntetőket Beregszászra a helyi magyarok ellen tüntetni több alkalommal). A KMKSZ-nek most mégis jó esélye van arra, hogy az új erőtérben az eddigieknél komolyabb pozíciókat szerezzen, ezáltal is erősítve a saját relatív helyzetét a magyar oldalon. Ezzel ellentétben a Gajdos István vezette UMDSZ lejtőre került. Gajdos, aki a Régiók Pártjának parlamenti képviselője volt a néhány nappal ezelőtti frakcióból való kilépéséig, eddig azzal igazolhatta a létjogosultságát, hogy Kijevből pénzt hoz Kárpátaljára és ideológiamentesen képviseli a magyarság érdekeit. Az ellentét jellemző a legtöbb határon túli magyar nemzetrészre, de Ukrajnában most végzetes lehet: A változó erőviszonyok közepette csak egy egységes közösség lehet képes arra, hogy érvényesítse az akaratát Kijev, de főleg a nyugat-ukrajnai erőcsoportokkal szemben.

A (kisebbségbarát, de Kárpátalján soha végre nem hajtott) nyelvtörvény visszavonása volt a kijevi Verhovna Rada új többségének egyik első lépése. Az ukrán társadalom és politikai elit nem ismeri a kollektív, vagy egyéni kissebségi jogokat. A kisebbségi nyelvhasználat és a területi autonómia nem kisebbségi jogokról, hanem az orosz szeparatizmusról és geopolitikáról szól. A magyar (vagy román, szlovák, lengyel, tatár) kisebbség az oroszok farvizén próbál magának engedményeket szerezni a többségtől. Ennek megfelelően az utóbbi években a magyar közösség gyakran került a Régiók Pártjával egy platformra. A többségében ukrán Nyugat-Ukrajna idegesen reagál. Szlovákiában, Romániába, vagy Szerbiában hosszú sziszifuszi munka árán, de a többségi elit is megértette, hogy márpedig kollektív és egyéni kisebbségi jogok léteznek, legfeljebb azok mértékéről van vita. Ukrajnában ez a koncepció ismeretlen. Gyakran hallani azt az érvet, hogy Kárpátalja Ukrajna része és kész (ilyet Jan Slotán kívül ma már nem mond senki a többi szomszédunknál), tanuljon meg mindenki ukránul! Az ukrántól eltérő ruszin nyelvvel sem bán kesztyűs kézzel Ukrajan. A létét nem ismeri el és a népcsoportot is nemlétezőnek tekinti.
Magyarország mégsem eszköztelen: A vízumpolitika, a határmenti fejlesztések és az új politikai elit megosztottsága és relatív gyengesége miatt komoly engedményeket érhet el a kormány. A kárpátaljai magyaroknak is kompromisszumot kell kötniük, hogy együtt képviselhessék az egyébként komoly pozíciókkal rendelkező közösségüket, továbbá nem érdemes a kijevi hatalmi játszmák lábjegyzeteként részt venni a végsőkig korrupt pártok csatározásaiban, mert eredményekre úgyis csak a budapesti kormánnyal karöltve fognak elérni. Gajdos István és az UMDSZ mostani helyzete intő példa lehet mindenkinek.
Veress Áron

Egy az ország?

Kelet-Ukrajna nagyrészt oroszajkú. A szovjet iparosodás során az ország minden tájáról orosz, vagy más nem ukrán nemzeti munkások telepedtek be. A donyecki medence szénlelőhelyeire épülő nehézipar adja a leváltott Viktor Janukovics (ő is belorusz bevándorlók gyermeke) gazdasági és politikai bázisát. A Harkovtól a Donbaszon, Dnyipropetrovszkon és a Krimen keresztül Odesszáig elhúzódó sávban a klasszikus szovjet iparágak (acél-, fegyver- és nehézgépgyártás túlélték a szocializmust. A kollektivizálás, a városok, a természet, vagy a társadalmi viszonyok felforgatása itt érte el a legmagasabb szintet (Érdemes esős időben végigsétálni Zaporozsje főutcáján, ahol a színesfémtől elszíneződött eső esik a bűnronda város tereire). Ezeken a vidékeken a közvéleménykutatások szerint a demokrácia nem alapvető vívmány, Sztálin megítélése nem egyértelműen rossz (sokak szerint hős) és az igazodási pont Moszkva, nem Kijev. A Krim félszigetet ebben a kontextusban nem is érdemes említeni. Erről a vidékről a második világháború után kiűzték az őshonos Tatárokat (akik a kilencvenes években térhettek vissza) és egyéb kissebségeket. Ezt a területet Nikita Hruscsov ajándékozta Ukrajnának az ötvenes években (ennek akkora jelentősége volt akkor, mint ha Rákosi Mátyás Vasnak ajándékozta volna Zalaegerszeget) és a mai napig a lakosság úgy gondolja, hogy semmi köze nincsen Ukrajnához. A Szevasztopolban állomásozó Orosz Feketetengeri Flotta tagjai úgy mozognak a városban, mintha Oroszország szuverén területén lennének.
Nyugat-Ukrajna ezzel ellentétben egy elsősorban mezőgazdaságból élő terület. Egy része Lengyelországhoz tartozott a második világháborúig, Kárpátalja és Bukovina is többnyire európai államok része volt1945-ig. Itt az európai államiság és kultúra élénken él az emberek emlékezetében. A tradicionális életformák nem szűntek meg és a nagyrészt ateista kelettel ellentétben a lakosság többsége görög katolikus. 
A történelem és a véletlen úgy hozta, hogy ezek az egymástól alapvetően különböző területek egy ország kötelékébe kerültek. A két véglet között (földrajzilag és mentálisan is) elhelyezkedő területek Kijevvel a közepén magukon hordozzák mindkét régió más-más ismérveit. A jelenlegi konfliktus során Kijev és Közép-Ukrajna nagyrészt a nyugattal tartott, ezáltal is kihúzva a talajt az elnöki család (a család szót itt a hagyományos és kriminológiai értelmében is helytálló) és a keleti oligarchák alól. A győzelem most totálisnak tűnik, de Ukrajna természetéből fakadóan nem lehet az. Ha az egyik erőközpont győzedelmeskedik, a másiknak még mindig áll rendelkezésére elegendő erőforrás és támogatottság, hogy újraszervezze magát. A mai, harkovi találkozó erről szól.
Mi a harkovi találkozó jelentősége?
A keleti és déli régiók kormányzói Ukrajna régi fővárosában, egy jelentős oktatási és ipari központjában tanácskoznak ma. Valószínűleg nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az utóbbi napok eseményei valósággal lebénították a Régiók Pártját és az oroszbarát kormányzókat. A találkozó legalább annyira jó erődemonstrációra, mint egy stratégia kialakítására. Ha a most győzedelmeskedő erők túlságosan oroszellenes politikát folytatnak majd, akkor az Kelet-Ukrajna függetlenségi törekvéseinek megerősödéséhez, vagy az ország destabilizációjához vezethet. A győzelem Ukrajnában tehát soha sem végleges és teljes… 

Veress Áron

Veress Áron a Sport Klubban nyilatkozik az ukrán helyzetről

http://sportklub.tv/2014/02/21/video-az-olimpia-es-az-ukran-helyzet/

Veress Áron Ukrajna-szakértő a Sport-Klubban

http://www.youtube.com/watch?v=st6qQDkt7Vg