Az Ukrajnán keresztülhaladó gázvezetékek szállítják az orosz gáz több mint felét Európába.
2014. március 10., hétfő
A Krim elveszett, Donyeck és Harkov a következő?
Március elseje van és mára biztossá vált, hogy a Krím felett elveszett az Ukrán állam fennhatósága. Mielőtt Ukrajna jövőjéről írnánk, érdemes számba venni, hogy mi történt eddig (mivel sok valótlan és pontatlan információ látott napvilágot a Krímmel kapcsolatban), továbbá nézzük meg, hogy milyen stratégiai megfontolások motiválják Oroszországot és más szereplőket.
Februárban hosszú tüntetések eredményeként összeomlott az addigi elnöki hatalom, mely ugyan az EU és Oroszország között egyensúlyozott, de támogatóinak nagy része oroszajkú és orosz kötődésű, ezért a nyugat felé való közeledés mindig korlátokba ütközött. Oroszország úgy értelmezte az eseményeket, hogy tíz éven belül másodjára képes átvenni a hatalmat egy oroszellenes csoportosulás, annak ellenére, hogy Moszkva mindent megtett, hogy a Narancsos Forradalomhoz hasonló többé ne fordulhasson elő Kijevben. Az oroszok tehát felismerték, hogy az eddigi politikájuk kudarcot vallott és más eszközökkel kell kikényszeríteniük egy elfogadható geopolitikai helyzetet. De kérdezhetjük, hogy mit jelent egy elfogadható helyzet Moszkvából nézve: A definíció Oroszország földrajzából adódik: Elfogadhatatlan, hogy egy 46 millió lakosú ország, melynek határa néhány száz kilométerre van Moszkvától és melyet nem választ el komolyabban geológiai akadály (hegylánc, tenger, sivatag, őserdő) Oroszországtól , független geopolitikát folytasson. A napóleoni és hitleri invázió megismétlődésétől való félelem és annak megakadályozása az orosz biztonságpolitika alfája és omegája. Mondhatnánk, hogy ez ma már nem reális szcenárió, de egy ország biztonságpolitikája nem a jelen helyzetből, hanem a legrosszabb elképzelhető forgatókönyvből indul ki és hosszú távú megfontolásokon alapszik.
Ukrajna ás Oroszország viszonyát tehát ennek fényében kell vizsgálni. A Krím elfoglalásával Kijev geopolitikai jelentősége számottevően csökken, immár nem tekinthető komoly tengeri hatalomnak és a Fekete Tengeren Moszkva az úr.
A Krím félsziget elfoglalása egy megkérdőjelezhetetlen tény. Oroszország elfoglalta az összes stratégiai fontosságú helyszínt, legyen szó repülőtérről, radarállomásról, kikötőről, vagy a Perekopi Szorosról, amely összeköti a tartományt a szárazfölddel. Kijevnek nincsen olyan eszköze, amely alkalmassá tenné arra, hogy visszafoglalja ezt a több mint kétmillió lakosú területet. Ebben az összefüggésben teljesen jelentéktelen kérdés az, hogy mi lesz a státusza a Krímnek, egy bábállam, mint Dél-Oszétia, vagy Transznisztria, vagy esetleg Oroszország része.
A legjelentősebb kérdés az maradt, hogy mi történik a Donyeck környéki iparvidékkel, Harkovval (ukránul Harkiv), Odesszával és a 15-20 millió lakossal, aki ezeken a vidékeken él és rászánja e magát Oroszország arra, hogy nyílt fegyveres konfliktust vállal az ukrán állammal. A válasz erre a kérdésre azért sem egyértelmű, mert alapvető különbségek vannak Donyeck és Szimferopol között:
• Kelet-Ukrajnában magasabb a magát ukránnak vallók aránya, az a Kijevvel szembeni lojalitás is erősebb.
• Orosz csapatok nem tartózkodnak itt és nem is tudnak észrevétlenül átszivárogni a határon. Csak nyílt és jelentős (értsd háború) katonai agresszió árán lehetne ezeket a területeket elfoglalni. Kétséges, hogy Moszkva ezt megteszi.
• Míg a Krím egy földrajzilag jól behatárolható, könnyen védhető félsziget, addig Kelet-Ukrajna egy óriási lapos terület, amelynek a határai nem egzaktak. Minél nyugatabbra megyünk, annál erősebb az ukrán identitás. Ezt az országrészt elfoglalni, védeni, konszolidálni és integrálni komoly feladat.
• Moszkva nincs abban a helyzetben, hogy folyamatosan szubvencionáljon 20 millió embert és az azokat szolgáló infrastruktúrát. Abháziában, Dél-Oszétiában és Transznisztiában tizedannyi ember nem él mint ezen a területen, mégis komoly terhet rónak ezek a bábállamok az orosz központi költségvetésre.
Oroszország tehát nagyon súlyos döntések meghozatalára kényszerül, ha rászánja magát Ukrajna további területeinek megszállására, olyanokra, amelyeknek a következményeit a Kreml sem képes megjósolni. Számunkra mindebből az következik, hogy valószínűbb, hogy a krímihez hasonló katonai akcióra nem kerül sor a Donbasszban és Moszkva valójában az ukrán kormánnyal szembeni tárgyalási pozícióját erősíti ezen a színtéren.
Veress Áron
Március elseje van és mára biztossá vált, hogy a Krím felett elveszett az Ukrán állam fennhatósága. Mielőtt Ukrajna jövőjéről írnánk, érdemes számba venni, hogy mi történt eddig (mivel sok valótlan és pontatlan információ látott napvilágot a Krímmel kapcsolatban), továbbá nézzük meg, hogy milyen stratégiai megfontolások motiválják Oroszországot és más szereplőket.
Februárban hosszú tüntetések eredményeként összeomlott az addigi elnöki hatalom, mely ugyan az EU és Oroszország között egyensúlyozott, de támogatóinak nagy része oroszajkú és orosz kötődésű, ezért a nyugat felé való közeledés mindig korlátokba ütközött. Oroszország úgy értelmezte az eseményeket, hogy tíz éven belül másodjára képes átvenni a hatalmat egy oroszellenes csoportosulás, annak ellenére, hogy Moszkva mindent megtett, hogy a Narancsos Forradalomhoz hasonló többé ne fordulhasson elő Kijevben. Az oroszok tehát felismerték, hogy az eddigi politikájuk kudarcot vallott és más eszközökkel kell kikényszeríteniük egy elfogadható geopolitikai helyzetet. De kérdezhetjük, hogy mit jelent egy elfogadható helyzet Moszkvából nézve: A definíció Oroszország földrajzából adódik: Elfogadhatatlan, hogy egy 46 millió lakosú ország, melynek határa néhány száz kilométerre van Moszkvától és melyet nem választ el komolyabban geológiai akadály (hegylánc, tenger, sivatag, őserdő) Oroszországtól , független geopolitikát folytasson. A napóleoni és hitleri invázió megismétlődésétől való félelem és annak megakadályozása az orosz biztonságpolitika alfája és omegája. Mondhatnánk, hogy ez ma már nem reális szcenárió, de egy ország biztonságpolitikája nem a jelen helyzetből, hanem a legrosszabb elképzelhető forgatókönyvből indul ki és hosszú távú megfontolásokon alapszik.
Ukrajna ás Oroszország viszonyát tehát ennek fényében kell vizsgálni. A Krím elfoglalásával Kijev geopolitikai jelentősége számottevően csökken, immár nem tekinthető komoly tengeri hatalomnak és a Fekete Tengeren Moszkva az úr.
A Krím félsziget elfoglalása egy megkérdőjelezhetetlen tény. Oroszország elfoglalta az összes stratégiai fontosságú helyszínt, legyen szó repülőtérről, radarállomásról, kikötőről, vagy a Perekopi Szorosról, amely összeköti a tartományt a szárazfölddel. Kijevnek nincsen olyan eszköze, amely alkalmassá tenné arra, hogy visszafoglalja ezt a több mint kétmillió lakosú területet. Ebben az összefüggésben teljesen jelentéktelen kérdés az, hogy mi lesz a státusza a Krímnek, egy bábállam, mint Dél-Oszétia, vagy Transznisztria, vagy esetleg Oroszország része.
A legjelentősebb kérdés az maradt, hogy mi történik a Donyeck környéki iparvidékkel, Harkovval (ukránul Harkiv), Odesszával és a 15-20 millió lakossal, aki ezeken a vidékeken él és rászánja e magát Oroszország arra, hogy nyílt fegyveres konfliktust vállal az ukrán állammal. A válasz erre a kérdésre azért sem egyértelmű, mert alapvető különbségek vannak Donyeck és Szimferopol között:
• Kelet-Ukrajnában magasabb a magát ukránnak vallók aránya, az a Kijevvel szembeni lojalitás is erősebb.
• Orosz csapatok nem tartózkodnak itt és nem is tudnak észrevétlenül átszivárogni a határon. Csak nyílt és jelentős (értsd háború) katonai agresszió árán lehetne ezeket a területeket elfoglalni. Kétséges, hogy Moszkva ezt megteszi.
• Míg a Krím egy földrajzilag jól behatárolható, könnyen védhető félsziget, addig Kelet-Ukrajna egy óriási lapos terület, amelynek a határai nem egzaktak. Minél nyugatabbra megyünk, annál erősebb az ukrán identitás. Ezt az országrészt elfoglalni, védeni, konszolidálni és integrálni komoly feladat.
• Moszkva nincs abban a helyzetben, hogy folyamatosan szubvencionáljon 20 millió embert és az azokat szolgáló infrastruktúrát. Abháziában, Dél-Oszétiában és Transznisztiában tizedannyi ember nem él mint ezen a területen, mégis komoly terhet rónak ezek a bábállamok az orosz központi költségvetésre.
Oroszország tehát nagyon súlyos döntések meghozatalára kényszerül, ha rászánja magát Ukrajna további területeinek megszállására, olyanokra, amelyeknek a következményeit a Kreml sem képes megjósolni. Számunkra mindebből az következik, hogy valószínűbb, hogy a krímihez hasonló katonai akcióra nem kerül sor a Donbasszban és Moszkva valójában az ukrán kormánnyal szembeni tárgyalási pozícióját erősíti ezen a színtéren.
Veress Áron
Vérfürdőre készült a bukott diktátor
Az interneten is elérhető tervek szerint 22 000 rendőr és 2000 kommandós vette volna körül a tüntetőket majd „mesterlövészek” tüzet nyitottak volna a Maidan-téren tartózkodókra, ha a parlament időben le nem váltja a diktátort. A Janukovics villájában megtalált tervek azért kerültek ki a nyilvánosság elé, hogy bemutassák a diktátor igazi arcát és növeljék a nyomást az átmeneti kormányra, hogy minél előbb kerítsék kézre a még mindig bujkáló ex-elnököt. Janukovics megpróbálta, mind Oroszország, mind az Arab Emirátusok fele elhagyni Ukrajnát, de gépe sehol nem kapott leszállási engedély ezért állítólagosan Ukrajna keleti részén rejtőzködik, ahol a legnagyobb a támogatottsága. Ám ha visszaemlékszünk Szaddam Husszeinre vagy Kadhafi líbiai elnökre, sejthető, hogy Janukovics is előbb utóbb kézre kerül. Ha szerencséje van, akkor „csak” a hágai törvényszék előtt kell majd felelnie tömeggyilkosságra való felbujtásért. Remélhetően a lövészek kilétére is fény derül és ők sem kerülik el a bíróságot.
Georg Spöttle
Az interneten is elérhető tervek szerint 22 000 rendőr és 2000 kommandós vette volna körül a tüntetőket majd „mesterlövészek” tüzet nyitottak volna a Maidan-téren tartózkodókra, ha a parlament időben le nem váltja a diktátort. A Janukovics villájában megtalált tervek azért kerültek ki a nyilvánosság elé, hogy bemutassák a diktátor igazi arcát és növeljék a nyomást az átmeneti kormányra, hogy minél előbb kerítsék kézre a még mindig bujkáló ex-elnököt. Janukovics megpróbálta, mind Oroszország, mind az Arab Emirátusok fele elhagyni Ukrajnát, de gépe sehol nem kapott leszállási engedély ezért állítólagosan Ukrajna keleti részén rejtőzködik, ahol a legnagyobb a támogatottsága. Ám ha visszaemlékszünk Szaddam Husszeinre vagy Kadhafi líbiai elnökre, sejthető, hogy Janukovics is előbb utóbb kézre kerül. Ha szerencséje van, akkor „csak” a hágai törvényszék előtt kell majd felelnie tömeggyilkosságra való felbujtásért. Remélhetően a lövészek kilétére is fény derül és ők sem kerülik el a bíróságot.
Georg Spöttle
According to the latest polls the Social Democratic Party of Romania will win the European Parliamentary elections with 35-41%, followed by their coalition partners, the National Liberal Party(15-20%) and the formerly governing party, the Democratic Liberal Party (14-19%). The Democratic Union of Hungarians in Romania would receive 5-7%, and the new party of President Basescu could get 5%. The populistic PPDD coulg get 5-6% according to the polls.
http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=157859&cim=ket_felmeres_szerint_a_roman_szocialdemokratak_nyerik_meg_az_ep_valasztast
http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=157859&cim=ket_felmeres_szerint_a_roman_szocialdemokratak_nyerik_meg_az_ep_valasztast
Parlamenti választások Szerbiában / Parliamentary elections in Serbia
2014 március 16.-án Szerbia parlamenti választásokat tart. A jelenlegi kormánypártok a Szerb Haladó Párt 48,8%-ra, a Szerbiai Szocialista Párt 9,4%-ra számíthat. Boris Tadić volt elnök új pártja az Új Demokrata Párt 8,6%-ot, Vojislav Koštunica Szerbiai Demokrata Párt 7,8-ot, a Demokrata Párt 6,1%-ot és a Szerbia Egyesült Régiói 5,2%-ot kaphat. A Liberális Demokrata Párt 4,7%-al a bejutási küszöb alatt szerepel a mostani közvéleménykutatás szerint. A kisebbségekre nem vonatkozik a küszöb. Az egyértelműen európapárti, megkérdőjelezhetetlenül demokratikus alapokon álló pártok tehát kevesebb mint 25%-ot tesznek ki. A pragmatikus, de nacionalista gyökerű Haladó Párt egyedül is kormányt alakíthat.
On 16.03.2014 Serbia elects a new parliament. According to polls the two currently governing parties the Serbian Progressive Party and the Socialist Party of Serbia would receive 48,8% and 9,4% respectively. The New Democratic Party of former President Borsi Tadić would get 8,6%, Vojislav Koštunica's Democratic Party of Serbia would receive 7,8%, followed by the Democratic Party with 6,1%, United Regions of Serbia with 5,2% and the Liberal Democratic Party with 4,7%, slightly below the threshold. Minorities are exempt from the threshold. According to this poll, parties with unquestionable democratic credentials will not receive more than 25%. The pragmatic Progressive Party (albeit rooted in the nationalist Serbian Radical Party) might be able to form a government on its own.
2014 március 16.-án Szerbia parlamenti választásokat tart. A jelenlegi kormánypártok a Szerb Haladó Párt 48,8%-ra, a Szerbiai Szocialista Párt 9,4%-ra számíthat. Boris Tadić volt elnök új pártja az Új Demokrata Párt 8,6%-ot, Vojislav Koštunica Szerbiai Demokrata Párt 7,8-ot, a Demokrata Párt 6,1%-ot és a Szerbia Egyesült Régiói 5,2%-ot kaphat. A Liberális Demokrata Párt 4,7%-al a bejutási küszöb alatt szerepel a mostani közvéleménykutatás szerint. A kisebbségekre nem vonatkozik a küszöb. Az egyértelműen európapárti, megkérdőjelezhetetlenül demokratikus alapokon álló pártok tehát kevesebb mint 25%-ot tesznek ki. A pragmatikus, de nacionalista gyökerű Haladó Párt egyedül is kormányt alakíthat.
On 16.03.2014 Serbia elects a new parliament. According to polls the two currently governing parties the Serbian Progressive Party and the Socialist Party of Serbia would receive 48,8% and 9,4% respectively. The New Democratic Party of former President Borsi Tadić would get 8,6%, Vojislav Koštunica's Democratic Party of Serbia would receive 7,8%, followed by the Democratic Party with 6,1%, United Regions of Serbia with 5,2% and the Liberal Democratic Party with 4,7%, slightly below the threshold. Minorities are exempt from the threshold. According to this poll, parties with unquestionable democratic credentials will not receive more than 25%. The pragmatic Progressive Party (albeit rooted in the nationalist Serbian Radical Party) might be able to form a government on its own.
Két szék között a pad alá?
A volt hatalmi elit összeomlása és új erőviszonyok kialakulása szélvész gyorsasággal megy végbe Ukrajnában. Még nem tudjuk, hogy a régi elit milyen arányban lesz jelen az új vezetésben, de az biztos, hogy meg nem szűnik és Oroszországgal maga mögött a tárgyalási pozíciói nem kilátástalanok.
Egy gyakran figyelmen kívül hagyott aspektus a Kárpátaljai Magyarok közösségének viszonyulása ukrajnai erőcsoportokhoz. Kezdjük a politikai erőtér meghatározásával: A kárpátaljai magyarság kb. 150.000 főt számlál, amivel a megye 12%-át teszik ki. Többségük a magyar határ mentén, tömbben él. Magyarország komoly erőforrásokat (két konzulátus, tömérdek kulturális, oktatási és gazdasági szervezet) használ fel arra, hogy segítse a magyar közösséget. A schengeni csatlakozás óta a magyar vízumok és újabban a magyar állampolgárság (az ukránok között is) nagy népszerűségnek örvend. A magyar identitás tehát előnyt is jelenthet Kárpátalján, ha a magyar állam és a helyi érdekképviselet maximálisan kihasználják a helyzetben rejlő lehetőségeket. A kárpátaljai közélet végzetesen megosztott. A magyar kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló KMKSZ közelebb áll a Kijevben most győztes erőkhöz, de az utóbbi években megerősödött ukrán nacionalizmus erre az együttműködésre rossz hatással van (a nyíltan nacionalista Szvoboda (az eddigi ellenzék legkisebb és legradikálisabb tagja) buszokkal vitt más megyékből tüntetőket Beregszászra a helyi magyarok ellen tüntetni több alkalommal). A KMKSZ-nek most mégis jó esélye van arra, hogy az új erőtérben az eddigieknél komolyabb pozíciókat szerezzen, ezáltal is erősítve a saját relatív helyzetét a magyar oldalon. Ezzel ellentétben a Gajdos István vezette UMDSZ lejtőre került. Gajdos, aki a Régiók Pártjának parlamenti képviselője volt a néhány nappal ezelőtti frakcióból való kilépéséig, eddig azzal igazolhatta a létjogosultságát, hogy Kijevből pénzt hoz Kárpátaljára és ideológiamentesen képviseli a magyarság érdekeit. Az ellentét jellemző a legtöbb határon túli magyar nemzetrészre, de Ukrajnában most végzetes lehet: A változó erőviszonyok közepette csak egy egységes közösség lehet képes arra, hogy érvényesítse az akaratát Kijev, de főleg a nyugat-ukrajnai erőcsoportokkal szemben.
A (kisebbségbarát, de Kárpátalján soha végre nem hajtott) nyelvtörvény visszavonása volt a kijevi Verhovna Rada új többségének egyik első lépése. Az ukrán társadalom és politikai elit nem ismeri a kollektív, vagy egyéni kissebségi jogokat. A kisebbségi nyelvhasználat és a területi autonómia nem kisebbségi jogokról, hanem az orosz szeparatizmusról és geopolitikáról szól. A magyar (vagy román, szlovák, lengyel, tatár) kisebbség az oroszok farvizén próbál magának engedményeket szerezni a többségtől. Ennek megfelelően az utóbbi években a magyar közösség gyakran került a Régiók Pártjával egy platformra. A többségében ukrán Nyugat-Ukrajna idegesen reagál. Szlovákiában, Romániába, vagy Szerbiában hosszú sziszifuszi munka árán, de a többségi elit is megértette, hogy márpedig kollektív és egyéni kisebbségi jogok léteznek, legfeljebb azok mértékéről van vita. Ukrajnában ez a koncepció ismeretlen. Gyakran hallani azt az érvet, hogy Kárpátalja Ukrajna része és kész (ilyet Jan Slotán kívül ma már nem mond senki a többi szomszédunknál), tanuljon meg mindenki ukránul! Az ukrántól eltérő ruszin nyelvvel sem bán kesztyűs kézzel Ukrajan. A létét nem ismeri el és a népcsoportot is nemlétezőnek tekinti.
Magyarország mégsem eszköztelen: A vízumpolitika, a határmenti fejlesztések és az új politikai elit megosztottsága és relatív gyengesége miatt komoly engedményeket érhet el a kormány. A kárpátaljai magyaroknak is kompromisszumot kell kötniük, hogy együtt képviselhessék az egyébként komoly pozíciókkal rendelkező közösségüket, továbbá nem érdemes a kijevi hatalmi játszmák lábjegyzeteként részt venni a végsőkig korrupt pártok csatározásaiban, mert eredményekre úgyis csak a budapesti kormánnyal karöltve fognak elérni. Gajdos István és az UMDSZ mostani helyzete intő példa lehet mindenkinek.
Veress Áron
A volt hatalmi elit összeomlása és új erőviszonyok kialakulása szélvész gyorsasággal megy végbe Ukrajnában. Még nem tudjuk, hogy a régi elit milyen arányban lesz jelen az új vezetésben, de az biztos, hogy meg nem szűnik és Oroszországgal maga mögött a tárgyalási pozíciói nem kilátástalanok.
Egy gyakran figyelmen kívül hagyott aspektus a Kárpátaljai Magyarok közösségének viszonyulása ukrajnai erőcsoportokhoz. Kezdjük a politikai erőtér meghatározásával: A kárpátaljai magyarság kb. 150.000 főt számlál, amivel a megye 12%-át teszik ki. Többségük a magyar határ mentén, tömbben él. Magyarország komoly erőforrásokat (két konzulátus, tömérdek kulturális, oktatási és gazdasági szervezet) használ fel arra, hogy segítse a magyar közösséget. A schengeni csatlakozás óta a magyar vízumok és újabban a magyar állampolgárság (az ukránok között is) nagy népszerűségnek örvend. A magyar identitás tehát előnyt is jelenthet Kárpátalján, ha a magyar állam és a helyi érdekképviselet maximálisan kihasználják a helyzetben rejlő lehetőségeket. A kárpátaljai közélet végzetesen megosztott. A magyar kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló KMKSZ közelebb áll a Kijevben most győztes erőkhöz, de az utóbbi években megerősödött ukrán nacionalizmus erre az együttműködésre rossz hatással van (a nyíltan nacionalista Szvoboda (az eddigi ellenzék legkisebb és legradikálisabb tagja) buszokkal vitt más megyékből tüntetőket Beregszászra a helyi magyarok ellen tüntetni több alkalommal). A KMKSZ-nek most mégis jó esélye van arra, hogy az új erőtérben az eddigieknél komolyabb pozíciókat szerezzen, ezáltal is erősítve a saját relatív helyzetét a magyar oldalon. Ezzel ellentétben a Gajdos István vezette UMDSZ lejtőre került. Gajdos, aki a Régiók Pártjának parlamenti képviselője volt a néhány nappal ezelőtti frakcióból való kilépéséig, eddig azzal igazolhatta a létjogosultságát, hogy Kijevből pénzt hoz Kárpátaljára és ideológiamentesen képviseli a magyarság érdekeit. Az ellentét jellemző a legtöbb határon túli magyar nemzetrészre, de Ukrajnában most végzetes lehet: A változó erőviszonyok közepette csak egy egységes közösség lehet képes arra, hogy érvényesítse az akaratát Kijev, de főleg a nyugat-ukrajnai erőcsoportokkal szemben.
A (kisebbségbarát, de Kárpátalján soha végre nem hajtott) nyelvtörvény visszavonása volt a kijevi Verhovna Rada új többségének egyik első lépése. Az ukrán társadalom és politikai elit nem ismeri a kollektív, vagy egyéni kissebségi jogokat. A kisebbségi nyelvhasználat és a területi autonómia nem kisebbségi jogokról, hanem az orosz szeparatizmusról és geopolitikáról szól. A magyar (vagy román, szlovák, lengyel, tatár) kisebbség az oroszok farvizén próbál magának engedményeket szerezni a többségtől. Ennek megfelelően az utóbbi években a magyar közösség gyakran került a Régiók Pártjával egy platformra. A többségében ukrán Nyugat-Ukrajna idegesen reagál. Szlovákiában, Romániába, vagy Szerbiában hosszú sziszifuszi munka árán, de a többségi elit is megértette, hogy márpedig kollektív és egyéni kisebbségi jogok léteznek, legfeljebb azok mértékéről van vita. Ukrajnában ez a koncepció ismeretlen. Gyakran hallani azt az érvet, hogy Kárpátalja Ukrajna része és kész (ilyet Jan Slotán kívül ma már nem mond senki a többi szomszédunknál), tanuljon meg mindenki ukránul! Az ukrántól eltérő ruszin nyelvvel sem bán kesztyűs kézzel Ukrajan. A létét nem ismeri el és a népcsoportot is nemlétezőnek tekinti.
Magyarország mégsem eszköztelen: A vízumpolitika, a határmenti fejlesztések és az új politikai elit megosztottsága és relatív gyengesége miatt komoly engedményeket érhet el a kormány. A kárpátaljai magyaroknak is kompromisszumot kell kötniük, hogy együtt képviselhessék az egyébként komoly pozíciókkal rendelkező közösségüket, továbbá nem érdemes a kijevi hatalmi játszmák lábjegyzeteként részt venni a végsőkig korrupt pártok csatározásaiban, mert eredményekre úgyis csak a budapesti kormánnyal karöltve fognak elérni. Gajdos István és az UMDSZ mostani helyzete intő példa lehet mindenkinek.
Veress Áron
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)